Archívum: 2019

Lumbális fascia szerepe a stabilitásban

A faszciális (kötőszöveti hálózat) szövetek az egész testben mindenütt jelenlévő hálózatot alkotnak, amelyre általában a testünk biomechanikai viselkedésének, mozgásának passzív hozzájárulójaként tekintenek.

Egy nemzetközi kutatásban arra törekedtek, hogy válaszoljanak a bizonyos kérdésre, hogy a fascia képes-e a celluláris (sejtszintű) összehúzódásra, ugyanis az aktív szerepet játszhat az izom-csontrendszer mechanikájában.

Különböző pontokról származó humán és patkány faszciális szöveti mintákban, immunhisztokémiai festéssel vizsgálták a miofibroblasztok (izmos-kötőszöveti alapsejt) jelenlétét.

Ezenkívül farmakológiai (gyógyszeres) stimulánsoknak is kitették a faszciális szöveteket és mechanikai (összehúzódó képességüket) tulajdonságaikat vizsgálták!

A myofibroblasztok sűrűsége megnövekedett mértékű volt az emberi lumbális fasciában a másik két vizsgált régióhoz képest (fascia lata és plantar fascia).

A kutatásban bizonyos gyógyszerhatóanyagokkal történt stimulálásra mint a tromboxán (szerepe van a simaizomösszehúzódás szabályozásában) és imipramin (antidepresszánsként ismert, gátolja az ingerületátvitelt) összehúzódás jött létre a fasciában. Míg az angiotenzin 2 (vérnyomást növelő hormon) és a koffein jelenlétére nem mutatott érzékenységet a fasciális szöveti minta.

A lumbalis fascia (fascia thoracolumbalis) összehúzódása gyenge a gerinc mechanikai stabilitásához, küszöbérték alatt jelzett a potenciális hatása, de elég erős ahhoz, hogy esetleg megváltoztassa a motoneuronális koordinációt a lumbális régióban.

A kísérletben megállapították, hogy a myofasciális szövetek feszülését a myofibroblasztok aktívan szabályozzák (minél sűrűbb a myofibroblast, annál nagyobb összehúzódásra képes a fascia) és ezek hatással vannak az izom-csontrendszer dinamikájára.

Érdekelnek az izom-, fasciális viszonyok?

Szeretnél gyakorlatokkal is hatni rájuk?

Tudod, hogy milyen tulajdonságai vannak a fasciának?

Melyek a legfontosabb fasciális régiók a szervezetünkben?

Gyere el Te is képzésünkre, tanulj nálunk:

http://straptherapy.hu/termekek/instruktori-trening

A kutatási eredmények nem teljesen egységesek a bemelegítés során alkalmazott statikus és dinamikus nyújtás komponenseire. Korábbi tanulmányok azt feltételezték, hogy a dinamikus nyújtás az izomerőben, az ugrásban és a sprint során is teljesítményjavulást hoz. Több tanulmányban azt az eredményt interpretálták, hogy a statikus nyújtás a robbanékonyság csökkenését eredményezi. Ebben a formában felvetődik a kérdés, hogy miért is alkalmazunk statikus nyújtást? Azt is megfigyelték, hogy a bemelegítési rutint (általános aerob aktivitás nyújtógyakorlatokkal ötvözve), viszont kevesen végeztetik sport specifikusan. Samson és munkatársainak az volt a célja, hogy összehasonlítsák az általános és aktivitás-specifikus bemelegítést komponenseiként alkalmazott statikus és dinamikus nyújtás hatását. Hipotézisük az volt, hogy az aktivitás-specifikus komponens bemelegítésbe illesztése javítani fogja a teljesítményt, másik feltevésük pedig az volt, hogy a statikus nyújtással ötvözött gyakorlatsor rosszabb eredményeket hoz a teljesítményre vonatkozóan. A vizsgálatban egyetemi hallgatók vettek részt, 9 férfi (átlagéletkor 28 év, átlag 91 kilogramm, átlag testmagasság 180 centiméter) és 10 nő (átlagéletkor 22 év, átlag testtömeg 56 kilogramm, testmagasság átlaga 165 centiméter) beválasztási kritériumként szerepelt, hogy az alanyok jellemzően aktív rekreációs sportolóak legyenek. Véletlenszerűen négy csoportra osztották őket. A csoport (általános bemelegítés dinamikus nyújtással) B csoport (általános és specifikus bemelegítés dinamikus nyújtással) C csoport (általános bemelegítés statikus stretching) D csoport (általános és specifikus bemelegítés statikus stretching). A vizsgálat előtt teljesítményteszteket és mobilitás teszteket végeztek el az alanyokon és a bemelegítő és nyújtó- gyakorlatok után visszamérték az eredményeket. Statisztikai analízist ANOVA módszerrel és t-próbával végezték. A kiértékelés során a legfontosabb eredményei a kutatásnak, hogy az aktivitás- specifikus bemelegítési komponens a sprintteljesítményt javította a statikus komponens a mobilitást és az izomelasztikusságot javította. Az aktivitás specifikus bemelegítés dinamikus és statikus nyújtás komponenssel is javította a teljesítményt. A jelen tanulmány azt igazolta, hogy az aktivitás-specifikus bemelegítés a sprint tevékenységben, míg a statikus nyújtás a mozgástartalom növelésében hatékonyabb.

FASCIA

Lumbális fascia szerepe a stabilitásban

Statikus és dinamikus stretching a bemelegítésben