STRAP: sporteszköz a nyújtáshoz
Ha még nincs saját STRAP-ed:
Szólj hozzá!

Nyújtsunk, de mennyit és hogyan?

Következtetések:
  1. Egy izomcsoportot legalább 30 másodpercig kell nyújtani, ahhoz, hogy a nyújtás eredményes legyen!
  2. A testhelyzet (ülő, álló, fekve) nem befolyásolja a nyújtás hatékonyságát!
  3.  A statikus stertching és a PNF illetve PIR technikák egyaránt növelik a flexibilitást!

Mchugh és munkatársai áttekintik a ma még nem pontosan ismert hatású, de mindennap végzett gyakorlatok irodalmát.  A megfigyelések alapján  2- 8 perces nyújtás után csökken az izom merevsége, nő a mozgásterjedelem - a balett táncosok például az egész edzésük negyedrészében nyújtanak. Az intenzitást a kellemetlen érzésig, a fájdalom határig fokozzák, egyénileg, tapasztalat szerint. Egy 4x90 másodperces nyújtás a combhajlítók passzív ellenállását 18-19 százalékkal csökkenti, másik adat szerint 5x90 mp nyújtás 8 százalékkal. Rövidebb, de intenzívebb stretching hasonló hatású, de 5 - 6 percnyi idő mindenképpen szükséges, a fél percnél rövidebb nyújtások hatástalanok. A sportolás előtt több izomcsoport nyújtása akár egy órát is igénybe venne. A dinamikus stretching hatásáról keveset tudunk, ahogy a bemelegítés és nyújtás együttes hatásáról is. A dinamikus stretchingnél nem csökken az erő, a hosszabb izomhosszon végzett nyújtás nagyobb mértékben csökkenti az erőt. (Apor 2003)

Decoster és munkatársai szakirodalmi kutatást végzett a leggyakrabban alkalmazott nyújtási technikákat illetően. Továbbá vizsgálták az ajánlott alkalmankénti nyújtást és a nyújtással töltött időt is. A hamstring izomzat nyújtását vizsgálták 28 publikációban, összesen 1338 egészséges alanyon. A homogenitás tisztázatlansága miatt megkérdőjelezték a tanulmányok evidenciáját, ennek ellenére az eredmények a következőek lettek: a legtöbb esetben a mozgásprogram 6 hét volt, leggyakrabban statikus stretching és PNF (proprioceptív neuromuszkuláris facilitáció) illetve PIR (posztizometrikus relaxáció) technikákat alkalmaztak a nyújtások során. Sziginfikánsan (p< 0,08) nem különböztek a statikus stretching és PNF illetve PIR technika mérési technika eredményei egymástól. Mind az ülő mind az álló helyzetben végzett nyújtások javulást eredményeztek a mozgástartományban. A nyújtás idejét tekintve a 30 és 60 másodperces nyújtások eredményeztek javulást, de a szerző arra jutottak, hogy már a 30 másodperces nyújtás is szignifikáns változást hoz az izomzatban. A tanulmányokban a nyújtásokat átlagban 5 alkalommal végezték egy héten. A mozgásprogram végén az AKE teszt eredményei 7-12 fok között mozogtak a program előtti tesztekhez képest, az SLR teszt 6-28 fokos javulást eredményezett. 
Nyújtás StrapTherapyval

AKE-teszt: háton fekvő helyzetben 90 fokos csípőhajlítás mellett mennyire tudjuk a térdet aktívan nyújtani
SLR-teszt: háton fekvő helyzetben, nyújtott térdízület mellett, mennyire tudja a terapeuta a lábat megemelni



Szólj hozzá!

Stretching- nyújtás

A stretching célja az ízületi mozgások aktív és passzív mértékének megtartása és javítása, a fiziológiás mozgáshatár helyreállítása és javítása, az ízület körüli lágyrészek mobilitásának megtartása és növelése, a kontraktúrák (kóros izomrövidülések) kialakulásának megelőzése, illetve a kialakult kontraktúrák kezelése, valamint fizikai terhelésre jelentkezhet izom-ín átmenet sérüléseinek csökkentése, valamint azok elkerülése.
Megkülönböztethető passzív és aktív típus, valamint statikus és dinamikus forma. A nyújtások típusainak alkalmazására egyre elfogadottabb azon javaslat, hogy a bemelegítés alatt az aktív dinamikus stretching, míg a fizikai megterhelést jelentő foglalkozások, edzések végén a passzív statikus forma alkalmazandó, melyet a különböző típusú nyújtások az azt követő teljesítményre kiható hatásai csak megerősítenek.
A nyújtás élettani hatása, hogy javul a flexibilitás, javul a szöveti viscoelasticitás, spinális fájdalomcsillapítás, sarkomerszám növekedése, emelkedik a szöveti hőmérséklet és javul az izomerő és az állóképesség. Rendszeres nyújtás csökkenti az izmokban a feszülést, javítja az izomtónust, növeli az ízületi mozgásterjedelmet, a hajlékonyságot, javítja a mozgáskoordinációt, csökkenti a sérülések gyakoriságát, véd a húzódásoktól, izomszakadásoktól, hatékonyabb lesz az erőkifejtés, sporttevékenység, nő az izmok terhelhetősége, megelőzhető és csökkenthető az izomláz, segíti az izom regenerációját, megelőzi és javítja a rossz testtartást, javítja a rossz légzéstechnikát, relaxál, kellemes felüdülést biztosít. Ínsérüléseket követően az óvatos, fájdalomhatárig végzett kontrolállt nyújtás segíti az újonnan kialakult kollagén szálak párhuzamos rendeződését is. A nyújtás célja életkoronként különböző lehet. Az izmok nyújthatósága, rugalmassága fiatalabb korban az ízületi hajlékonysághoz, az izomzat erő- és állóképességének növekedéséhez, a harmonikus mozgáshoz, míg idősebb korban inkább csak az utóbbi, a koordinált, könnyebb mozgáshoz és kivitelezéséhez nélkülözhetetlen. (1)



Forrás:
 1.      Járomi, M., Benkovics, E., Fónai, A., Kránicz, J., Leidecker, E., Molics, B., Nyárády, J., Szabó, I., Tóthné Steinhausz, V., (2015) Sportfizioterápia, sportterápia. Pécsi Tudományegyetem, Sporttudományi Kar e-könyv
Szólj hozzá!

Tudományos kutatás a StrapTherapy hatékonyságáról

SPORTOLÓK HAMSTRING NYÚJTÁSÁNAK HATÉKONYSÁGA STRAPTHERAPY-VAL

ABSZTRAKT
Háttér és célkitűzés: A sportteljesítmények növelésében és a sérülés prevencióban jelentősége van a helyes nyújtás-technikák alkalmazásának. A sportterápiában az ízületi mobilitás, szöveti rugalmasság, az izomnyújthatóság komplexebb látásmódot igényel. A fizioterápiában többféle megközelítés és kezelési technika létezik a mobilitásra illetve a szöveti rugalmasság elérésére. A sportolók esetében a térdhajlító izom (hamstring) nyújthatósága nagyban befolyásolja az alsó végtagi mobilitást, a nyújtás mellett az izom robbanékonyságának megőrzése is cél. A StrapTherapy egyik stretching módszere a post-isometric relaxation (PIR), amely beépíthető az edzéstervbe és általa hatékonyabban végezhetőek a nyújtógyakorlatok. Erre kifejlesztett sporteszközzel - Strap - történő PIR nyújtás során a sportoló önállóan és hatékonyan végezhet stretching-gyakorlatokat fokozva ezzel a mobilitást, mint terápiás célt és az aktív használat élményét.
Vizsgálati anyag és módszer: Kutatásunkba véletlenszerű  mintaválasztási eljárással 75 férfi futót (n=75, életkor 35,04 ± 2,952 év) vontunk be. A beválasztási kritériumoknak megfelelően a résztvevők 6 hetes mozgásprogramban vettek részt. A vizsgálati csoportban 30 fő (n=30) vett részt, esetükben StrapTherapy koncepciót alkalmaztunk. A kontroll csoportban hagyományos nyújtótechnikákat alkalmaztunk, ebben a csoportban szinten 30 fő (n=30) vett részt. A résztvevők vizsgálatához sportolási szokásokra specifikus kérdőívet, fizioterápiában alkalmazott izomnyújtási teszteket (SLR /Straight Leg Raise/, AKE /Active Knee Extension/, FTF /Finger to Floor/), mobilitást vizsgáló Schober tesztet és VAS-t alkalmaztunk. Az adatok elemzéséhez leíró statisztikát, páros t- próbát, kétmintás t- próbát, Wilcoxon- próbát Mann- Whitney- próbát és korrelációs elemzést végeztünk. A szignifikanciát (p≤ 0,05) szintnél határoztuk meg.
Eredmények: Kutatásunk során, a 6 hetes mozgásprogramot követően a sportolók vizsgálati csoportjában minden általunk vizsgált izomnyújtási teszt szignifikáns javulást mutatott. A kontroll csoportban a nyújtás hatására statisztikailag szintén szignifikáns volt a javulás, de a gyakorlatban ez minimális értéket mutatott.
Következtetések: Vizsgálatunk eredményeként elmondható, hogy a sportolók körében StrapTherapy koncepció hatékonyan alkalmazható a hamstring izomzat nyújtására.

Kulcsszavak: StrapTherapy, hamstring, izomnyújtás